A külvilágból érező információk közel 90 %-át szemünkön keresztül
érzékeljük, ezért joggal nevezhetjük az egyik legfontosabb érzékszervünknek. De
vajon hogy működik ez a mindössze pár centiméter átmérőjű kicsi szervünk?
Szemünk a szemgödörben
helyezkedik el. A szemgolyó fala
háromrétegű (ínhártya, érhártya, ideghártya). A legkülső réteg az ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemizmok. Az ínhártya
elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya.
A középső réteg a szem
vérellátását szolgáló érhártya.
Ennek a megvastagodása a szaruhártya szélénél a sugártest. Ez utóbbiból ered a
szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső kerek nyílása a pupilla. A
fény intenzitása reflexesen szabályozza a szivárvány hártya izmait: erős
fényben a pupilla szűkítésével csökken a szembe jutó fény mennyisége,
félhomályban pedig a pupilla tágul.
A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven a retina. Ez tartalmazza fényingert
felvevő receptor sejteket.
A szemgolyó belsejét kitöltő,
kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán
bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő
rostok körben a sugártesthez rögzítenek. A szaruhártya és a szemlencse közötti
tér a szemcsarnok, amit a szivárványhártya két részre oszt. A szemcsarnokot
kitöltő folyadék, a csarnokvíz biztosítja a szaruhártya, valamint a szemlencse
táplálását.
A szaruhártya és a szemlencse fordított állású, kicsinyített képet
vetítenek az ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptor sejtek
ingerületet keltenek. Ha közelre nézünk, a szemlencse domborúbbá válik, így
erősebben töri a fényt, és a közelebbi tárgyakról érkező sugarakat gyűjti össze
az ideghártyán, ezért ezeket látjuk élesen. Amikor távolabbra tekintünk, a
lencse domborúsága csökken, ezért kevésbé töri meg a fényt.
A retinában kétféle sejt, a
pálcikák és a csapok találhatók. A pálcikák
segítségével látunk félhomályban. A csapokkal
pedig világosban. Három típusba
sorolhatók aszerint, hogy milyen hullámhosszúságú, vagyis milyen színű fény
hatására jönnek ingerületbe. A színlátás tehát a csapok eltérő
ingerlékenységének tulajdonítható. Fontos különbség, hogy a pálcikák nem
képesek éles látást biztosítani.
Az ideghártyán, a szemgolyó
pupillával szemközti belső oldalán található a sárgafolt, az éleslátás helye,
amelyben csak csapok vannak. A látótérnek csak azt a részét látjuk élesen,
amely ide vetül. A szemmozgató izmok a két szemet úgy állítják be, hogy mindkét
szemünkben a látni kívánt tárgy képe vetüljön a sárgafoltra. A látóideg
kapcsolatban más idegsejtekkel és ezek továbbítják az ingerületet az
szemünkből.
A szem segédberendezései
A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét,
megakadályozza kiszáradását, a könny elpusztítja az idekerülő baktériumokat. A
könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felületén. Ha a szaruhártya külső felületéhez valami hozzáér vagy szokatlan kémiai hatás éri, akkor ez reflexesen a szemhéj azonnali bezárását idézi
elő. Ez a védekező reflex az érzékeny szemgolyót óvja az esetleges
károsodástól. A szemhéjzáró reflex akkor is bekövetkezik, ha hirtelen túl erős
fény éri a szemet.
Amilyen kicsi a szemünk, olyan összetett
a működése. A szemgolyó fala három rétegű, ezek az ínhártya (ezen tapadnak a
szemizmok), érhártya (a szem vérellátását szolgálja) és az ideghártya vagy
retina. Ahhoz, hogy sötétben és világosban
is lássunk, a retina sejtjei a csapok és pálcikák felelnek. Az éleslátás helyét
sárgafoltnak nevezzük, itt csak csapok vannak. A szem segédberendezései a
könnymirigyek és a szemhéjak. A könny több feladatot lát el: nedvesen tartja a
szemgolyó felületét és elpusztítja az idekerülő baktériumokat. A könnyet a
szemhéjak terítik szét a szem felületén. A szemhéjaknak védelmi funkciója is
van, reflexesen záródnak, ha valami hozzáér a szaruhártya külső felületéhez
vagy szokatlan kémiai hatás éri.
Forrás: Mándics Dezső –
dr. Molnár Katalin: Biológia középiskolásoknak, érettségizőknek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése