Előző bejegyzésemben a szem felépítéséről és a szem
segédberendezéseiről írtam. Mostani írásom a különböző fénytörési hibákról
(távollátás, rövidlátásról) szól, és megtudhatja, hogy mi a különbség a zöld –
és szürkehályog között.
Ha a szembe jutó fénysugarak a
szaruhártyán és a szemlencsén áthaladva már a retina előtt alkotják az éles képet, akkor az ideghártyára életlen
vetül. Ez esetben az ember közelre jól lát (pl. olvasáskor), távolra életlenül.
Ez a látáshiba, az ún. közellátás (rövidlátás) jól korrigálható, ha a szem
elé homorú, vagy „mínuszos” lencsét helyeznek (szemüveget vagy
kontaktlencsét), ami kissé szórja a fényt.
A rövidlátás és korrigálása (forrás: szemeszet.blogspot.hu)
Gyakran okoz látáshibát az is, ha
a szem a szükségesnél nagyobb mértékben törik meg a beérkező fénysugarakat.
Ennek következtében az éles kép az ideghártya (retina) mögött
keletkezne, tehát a retinára vetülő fénysugarak még életlen képet alkotnak.
Ekkor a közeli tárgyakat nem lehet élesen látni, ezért a látáshibát távollátásnak nevezik. Az 50 éves kor
körül „menetrendszerűen” megjelenő távollátásnak az oka, hogy szemlencsénk
„elfárad”, rugalmassága csökken, ezért nehezebben tud alkalmazkodni a különböző
távolságokhoz. Ilyenkor az emberek távolabb rakják az olvasnivalót a szemüktől,
majd, amikor „rövid lesz a karjuk” elmennek egy optikába vagy orvoshoz és olvasószemüveget iratnak fel maguknak. Tévhit,
hogy a távollátás csak felnőtt korban alakulhat ki, fiataloknál is előfordul,
igaz akkor más okból. Távolátoknak domború vagy „plusszos” lencsét kell
viselni.
A távollátás és korrigálása (forrás: szemeszet.blogspot.hu)
Az asztigmiának nincs pontos magyar fordítása, a pontnélküliség a
legmegfelelőbb kifejezés rá. (A másik közkeletű elnevezését, a
szemtengelyferdülést nem szeretem, mert félrevezető.) Ilyenkor szemünk a
beérkező fénysugarakat nem egy pontban
gyűjti össze, hanem ún. gyűjtővonalakban egyesíti őket. Az ilyen szem szaruhártyája nem tökéletes
gömbfelszín, hanem úgy néz ki, mintha a két oldalát egy kicsit benyomtuk volna.
Ilyenkor cylinderes lencsét viselve
látunk tökéletesen.
Szürkehályog kialakulásakor a szemlencse
átlátszósága csökken, és nem engedi át a fényt az ideghártya felé. Az
elváltozás kialakulását elősegíti az erős napsugárzás. Idős korban mindenkinél
kialakul, ezt sajnos nem lehet „megúszni”. Fiatalabb korban is kialakulhat, ezért
olyan embereknek, akik rendszeresen tartózkodnak a tűző napon, célszerű
napszemüveget viselniük. A kialakult
szürkehályog műtéttel eltávolítható: a beteg szemlencsét eltávolítják, és
műanyagból készült lencsét ültetnek a helyére. Nem kell félni tőle, manapság
rutinműtétnek számít, pár percet vesz igénybe.
A zöldhályog kialakuláskor a folyamatosan képződő csarnokvíz nem tud kellő mennyiségben
visszaszivárogni a vérbe, ezért mennyisége
a szemben növekszik. Emiatt fokozódik a szem belső nyomása, s ez az állapot fejfájással,
látásromlással jár. A szemben levő erek
összenyomódása miatt az ideghártya károsodhat, ami végül a látás elvesztésével
járhat. A zöldhályog nem műthető, gyógyszerrel kezelik.
A színtévesztés oka az, hogy a csapok (az ideghártyában lévő sejtek,
melyekkel nappal látunk) valamelyik típusa nem megfelelően működik. Akinek a
szemében két vagy háromféle csap
működése hibás, az színeket nem tud megkülönböztetni.
A három leggyakoribb fénytörési hiba a rövidlátás, távollátás és az
asztigmia.
- rövidlátás esetén a szemünkbe érkező fénysugarak a retina előtt alkotnak éles képet, ezt szórólencsével ( - ) korrigálják
- távollátáskor a fénysugarak a retina mögött egyesülnek ponttá, ebben az esetben gyűjtő ( +) lencsét kell viselnünk
- asztigmia esetén nem egy pontban egyesülnek a szemünkbe érkező fénysugarak, ezt a fénytörési hibát cylinderes lencsével korrigálják
Szürkehályog esetén szemlencsénk átlátszósága csökken, ez
műtéttel orvosolható. Idősebb korban mindenkinél kialakul, ezt nem lehet
„megúszni”.
Zöldhályog kialakulásakor szemünk belső nyomása nő meg, ez
nem műthető, gyógyszert kell szedni rá.
Ritka, de közismert, kórkép a színtévesztés, amikor a
retinánkban lévő csapok valamelyike nem működik megfelelően, ezért bizonyos
színeket nem tudunk megkülönböztetni.
Forrás: Mándics Dezső –
dr. Molnár Katalin: Biológia középiskolásoknak, érettségizőknek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése