A szemüveg története

A szemüveg manapság egyáltalán nem luxus cikk, az utcán sétálva 10 emberből hétnek szinte biztos, hogy van. Nem volt ez mindig így, hosszú évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy széles körben elterjedjen. Magyarországi elterjedését a Calderoni és Libál családoknak köszönhetjük.

Ocularium volt a neve az ókori-középkori harci sisakok szemnyílásának. Előfordult, hogy a sisak szemnyílását kristálylappal borították, így biztosítva jobb látást a viselőjének.  Alakja ilyenkor a nagyító szemüvegre emlékeztetett, és feltehetően hatással is volt kialakítására. Ez lehetett az elődje a mai védőszemüvegnek. Mint ahogy a hajdani olvasókő foglalatba került, nyelet kapott, manokel lett belőle, vitathatatlan ősévé vált a mai kerek kézi nagyítónak, - a lupénak.

 Az első szemüveget, a Velencei Köztársaságban, Muranóban készítették. Muranó már a XIII. században is a kristályüveg ipar egyik nevezetes központja volt, ahogy a mai napon is az. A muranói üvegtermékek hírére nagyon vigyáztak, az üvegiparűzést éppen ezért szakmai képzettséghez kötötték. Akkoriban szemüveget csak az készíthetett: „aki előttünk megjelenvén bebizonyította a szakmához szükséges tudását és a készítés módjában való jártasságát. Továbbá esküt tett munkájának becsületes folytatására.”

Az akkori velencei nagytanács annyira féltve őrizte a sokszínű muranói üvegtermékek titkát, hogy ha valamelyik üveges mester esetleg megszökött, bizony bérgyilkost küldtek a nyomába. Ha pedig előre megtudták, hogy szökni készül, egyszerűen helyben eltették láb alól.

A középkorban csak a papok tudtak olvasni, ezért a legtöbb szemüveg egyházi épületekből került elő. Könyves Kálmán királyunk ritka kivételnek számított olvasni tudásával, ez azért volt, mert papnak készült.

Ha valamiféle nagyobb jelentőségű újabb találmány, a kor ismereteinek színvonalán csodának számító felfedezés, úgy terjedt el, hogy alkotója, felfedezőjének kiléte homályban maradt, kézenfekvő volt, hogy csodatételként valamelyik közismert szent számlájának javára írták. Ez történt a szemüveggel is, ezért lett előbb Lukács, majd Szent Fridolin a szemüveg feltételezett feltalálója, utóbb Szent Jeromos, aki is végül megmaradt a szemüvegkészítők – mai néven optikusok – védőszentjének.

Magyarországon a szemüvegipart már a 13. században említik a történelemkönyvek. A pápai Páriz professzor említi a pápaszemet a szótárában. A szemüveg szélesebb elterjedések Hunyadi Mátyás idejére eshetett.

Az első állandó látszerészbolt megnyitására 1819-ig kellett várni. Calderoni István Olaszországból érkezett kereskedő volt, s a Váci utca és a mai Deák Ferenc utca sarján álló ház kapujában nyitotta meg üzletét. A kor ízlését kiszolgáló, forgalmas helyen alapított üzlet hamar virágzásnak indult. Árultak benne akkoriban divatos gipsz szobrocskákat, Olaszországból behozott alabástrom alakokat, és félkész szemüveg alkatrészeket. Hopp Ferenc már nyolc éves korában kisinasként kikerül a morvaországi Fulnekból az üzletbe. Kitanulta a látszerész mesterséget, később feleségül vette Calderoni lányát, és a vállalkozás, akkor már „Calderoni és társa” a cég neve, az ő vezetése alatt európai, sőt Európán túli hírnévre tett szert. Antony Libál volt az első látszerésziparos Pesten. Anthony Libál Széchenyi István rábeszélésére hagyta ott a császárvárost, és telepedett le Pesten, 1846-ban. A Libál család büszkén említi, hogy az egykori nagy hírű orvosok, köztük Lippay Gáspár, Hirschler Ignác, és Semmelweis Ignác is sűrűn megfordultak az üzletükben. Szemüveget rendeltek Libáléknál, - első példája ez Magyarországon annak, hogy orvosi vényre, orvosi útmutatás szerint készültek a szemüvegek.

Mára pedig életünk elengedhetetlen kellékévé, divatcikké vált a szemüveg, a nagyobb városokban rengeteg optikai üzlettel találkozhatunk, széleskörű választék áll rendelkezésünkre, ha szemüvegre van szükségünk. A szükséges rosszból divatcikk lett, számtalan keret típus áll rendelkezésünkre, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelőt, folyamatosan jönnek az újabb és újabb lencse fejlesztések, napjaink igényeihez igazodva.

Facebook: https://www.facebook.com/Szem%C3%BCveg-l%C3%A1t%C3%A1svizsg%C3%A1lat-szem%C3%BCveglencs%C3%A9k-szem%C3%BCveg-kieg%C3%A9sz%C3%ADt%C5%91k-764011707079056/

Miért indítottam ezt a blogot?

Felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy vajon miért kezdtem el blogot írni.  

Múlt héten a belvárosban sétálgattam, csak úgy céltalanul, hogy egy kicsit felfrissüljek egy több órás előadás után. Nézegettem a kirakatokat és élveztem, hogy nem kell egy helyben ülnöm. Befordultam egy kis utcába és majdnem nekimentem egy lánynak. Gyorsan bocsánatot kértem és haladtam volna tovább, amikor megszólított a lány. Vagyis inkább kérdezte, hogy ’Bea, te vagy az?’. Mondom neki igen, és, hogy ne haragudjon, de nem ismerem fel. Elmondta, hogy középiskolában 3 hónapig osztálytársak voltunk, utána átment másik iskolába. Beszélgettünk egy pár szót, gyorsan elmondtuk egymásnak, hogy kivel mi történt az elmúlt években. Ekkor mondta el, hogy két hónapja szemészeten járt és felírták neki élete első szemüvegét. Azóta nem csináltatta meg, mert úgy érezte, hogy sehol sem kapott teljeskörű felvilágosítást, pedig számtalan üzletben járt, azóta is mindig magánál hordja az orvosi papírt. Ekkor mondtam el neki, hogy én optikus (látszerész) vagyok, kérdezzen nyugodtan, igyekszem mindenre válaszolni. Ekkor halmozott el tengernyi kérdéssel, hogy milyen lencsék vannak (a nagymamája még üveglencsét hordott, ami bizony többször eltört neki, egyszer majdnem komoly sérülést okozva neki), mi az aktuális keretdivat, miért csillog a barátja szemüvege olyan kékes-lilás árnyalatban, hogyan lehetne megoldani, hogy a szemüveglencse védje a szemét a napsugárzástól, milyen gyakran kell ellenőriztetni a látását, ki az az optometrista és mit csinál pontosan. Csak kérdezett, kérdezett, én meg szorgalmasan válaszoltam. Kb. 2 órát beszélgettünk, a végén behúzódtunk egy kávézóba a hideg elől. 

Hazafelé mentem, amikor megszületett bennem a gondolat, hogy biztos rengeteg emberben merülnek fel ehhez hasonló kérdések és egyáltalán nem biztos, hogy összefut egy látszerész ismerőssel, aki felvilágosítaná. Alig vártam, hogy hazaérjek és utánanézzek, hogyan kell blogot indítani és megírjam az első bejegyzésem.

A jövőbeli bejegyzéseimben minden kérésre igyekszem válaszolni, amit Enikő (a volt osztálytársam) feltett és egyéb hasznos információkat is leírni. Ha bárkinek kérdése támad, tegye fel nyugodtan, azokra is a legjobb tudásom szerint fogok válaszolni.